Esrellah történetei

Álmokhoz ragaszkodni annyit jelent, mint elutasítani a zordon valóságot.

6,fejezet
 
-Én..izé...Amanda...a mamád mondta, hogy szóljak...hogy gyere enni...Will gyorsan vette le a szemét a lányról és a falat kezdte el bámulni.
-Most, hogy ezt közölted ki is mehetsz!
-Öm..igen..persze...Amúgy meg kell hagyni bomba jó tested van!-Mondta Will kacéran mire Amelia hozzávágott egy könyvet és a fiú gyorsan kivonult a szobából...
-"Ez a srác...jobb lesz ha elkerülöm..nem kerülhet hozzám közel senki!.."-gondolta Amelia majd a szekrényéhez lépett és ruhát keresett magának.Will eközben az ajtó előtt állt és felidézte magában a lányt.A gondolatra elmosolyodott.Majd pár lépést hátra tett míg a falnak nem ütközött és lecsúszott a földre...
-"Ez a lány egyre jobban tetszik nekem..Ha mellette vagyok a fura érzés kerít hatalmába...még soha nem éreztem ilyet..Most már biztos, hogy ő lesz a feleségem..."-mosolyodott el.
Mikor Amelia felvette fekete felsőjét és sötét színű farmerjét kiment a szobájából.Döbbenten nézet amikor meglátta az arany barna hajú fiút az ajtajával szemben...
-Hát te?
-Hát én?
-Miért vagy még itt?
-Téged vártalak...
-Minek?
-Hmm..Nem tom..-mondta egy mosoly kíséretében miközben felállt..
-Hhh...
Amelia és Will lementek az emeltről a konyhába ahol már megterített asztal várta őket.
-Azt hittük már soha nem jöttök le-mondta Amanda.Majd mindketten leültek az asztalhoz ás a lány legnagyobb örömére egymás mellett..
-Neked nem kéne suliba lenned?-Kérdezte Lia
-Ma nincs tanítás..-mondta Will két falat között.
-"Akkor ezért nem láttam egy diákot sem.."
Az ebéd további része csendben telt csak néha váltottak egy két szót de akkor is lényegtelen dolgokról.Amikor Amelia végzett felállt és így szólt:
-Elmegyek kicsit sétálni..
-Hova?-kérdezte Greg.
-Az erdőbe..
-Veled megyek!-szólalt meg Will majd ő is felállt..
-Kösz, de nem kell!-Azzal Amelia kimet a házból és az erdő felé vette az irányt.
-Greg ugye tudod, hogy nem lesz jó vége ha az erdőbe megy?! Akár mikor megtalálhatják.
-Menj utána! Siess!
-Megyek!
Will kirohant a házból és Amelia után sietett nem kellet sok és utol is érte..
-Lia várj!
-Te miért vagy itt?!
-Én..Izé..Gondoltam elkísérlek...
-Kösz de nem kell már mondtam...
-Miért vagy ilyen ellenséges?
-Neked ahhoz mi közöd?-Amelia tovább indult az erdőben Will pedig szorosan a nyomában...
 
 
7. fejezet
 
Amelia és Will egyre beljebb haladtak az erdőben és a fiú egyre feszültebb lett ami Amelia-nak is szemet szúrt.
-Will mi a baj?
-Semmi!
-Látom rajtad, hogy van valami!
-Mondom nincs semmi baj! Nyugi...-Erőltette egy mosolyt arcára.
-Ja, persze...
-És amúgy még meddig akarsz még sétálni? Kezd sötétedni...
-Csak nem félsz?-Amelia hangja csöpögött a gúnytól.
-De...Megfogod a kezem?
Álmodozz csak! De nyugodtan menj haza NÉLKÜLEM!- A lány erősen megnyomta az utolsó szót.
-Hmm... jobb ötlet menjünk együtt haza
-Miért vagy ilyen?-De mielőtt Will válaszolhatott volna hangos ágreccsenést majd morgást halottak.Mindketten a hang irányába fordultak amikor megláttak egy sötét árnyat kilépni a bokrok és fák mögül.
-Amelia maradj mögöttem!
-Will mi ez?
-Majd idővel mindent megtudsz de most maradj mögöttem!-Utasította  a lányt, majd mikor szeme sarkából látta, hogy Amelia biztonságban van háta mögött farkassá változott és neki rohant az árnynak.Amelia egyből felismerte benne azt a farkast aki megmentette Nick-től.Lia döbbenten figyelte az eseményeket amint Will rátámad az árnyra és, ahogy fogát belemélyesztette annak húsába.Pár perc után az árny holtan esett össze, a farkas pedig Amelia felé közeledett. A lány csak akkor vette észre, hogy Will sokkal nagyobb volt mint korábban. Ahogy közeledett felé ő úgy hátrált tőle. Mire Will legyőzte az árnyat beesteledett és a hold sugarai ailg világították meg az erdőd a lombkorona miatt. Majd mikor Willt megvilágította egy holdsugár Lia észrevette rajta az árny fekete vérét...
-Lia..kérlek ne félj tőlem...nem bántanálak téged soha!
-Mi..vagy te?-Kérdezte a lány félelemtől remegő hangon.
-Lia..-Hirtelen borult be az ég és kezet esni az eső.Az erdőt elborította a sötétség. A pár perces néma csendet egy hangos mennydörgés szakította félbe, a villámok miatt pár másod percre világos lett majd újra a sötétségbe borult minden. Amelia megfordult és rohanni kezdet még mélyebben az erdőbe.Will utána szaladt mert a lányra bármikor rátámadhatnak. Amelia elesett és kificamította bokáját, nem tudod felállni akár, hogy próbálkozott is vele. Will mellé futott szomorúan vette észre, hogy Lia fél tőle pedig ő soha sem tudná bántani.
-Lia ne félj tőlem...Nem bántalak.-Mondta majd visszaváltozott emberré.Felsőjét levette és szétszakította, hogy szorító kötést tudjon rakni a lány lábára, de Amelia elhátrált egészen addig míg egy fa törzsének nem ütközött.
-Hagy békén!
-Nem bántalak! Csak bekötözöm a bokádat...
-"Bízz benne"-Hallott Amelia egy ismerős női hangot ami egyre csak ezt hajtogatta.Amelia lassan nyújtotta ki lábát és hagyta, hogy a fiú bekötözze. Majd Will segített neki felállni, de mikor látta, hogy Amelia nem tud rendesen járni az ölébe kapta.
-Ne félj tőlem...kérlek-Nézett mélyen Will a  lány szemeibe.Fekete haja nedves arcához tapad szemeiben ismeretlen érzelmek tükröződtek a fiú számára.
-Nem..félek..-A fiú akarat ellenére is elmosolyodott, szíve pedig nagyot dobbant mikor a lány átkarolta  a nyakát és zöld szemeibe nézett.
-Ma már túl veszélyes lenne az út vissza felé...
-Akkor hova megyünk?-Kérdezte a lány homlok ráncolva.
-Hozzánk!-Mosolygott a fiú amitől Lia zavarba jött ezért gyorsan szakította el tekintetét a fiúétól...

 

 
8. fejezet
 
-Hogy hova? Te az erdőben laksz?
-Nem mondanám, hogy az erdőben...de hidd el tetszeni fog.-Mosolygott a fiú Lia-ra és elindultak.
-Ha már itt tartunk, elmondanád, hogy mi vagy?
-Alakváltó.
-És vannak még ilyenek mint te?
-Erről nem velem kéne beszélned hanem a nagyszüleiddel. Annyi biztos, hogy ha megtudod az igazat minden megváltozik.- Will ezzel lezártnak tekintette a témát, tudta, hogy erről nem neki kell beavatni Ameliat hanem a nagyszüleinek. A néma csendet egy utolsó nagy dörgés szakította meg, de a hirtelen jött zajtól Amelia szorosan hozzábújt a fiúhoz.
-Csak nem félsz?-mosolygott a fiú gúnyosan.
-Nem...-Mondta halkan a lány- Mikor érkezünk meg?
-Nem sokára.
Majd pár perc séta után Vízesés  dübörgő hangját lehetett hallani, nem sokkal később pedig meg is pillantották azt.
-Miért jöttünk ide?
- A vízesésen túl lakom.- Azzal Will átment a vízesés alatt félig száraz ruhájukból most újra csöpögött a víz. A vízesés után egy barlangban kötöttek ki Amelia az orra hegyéig se látott de Will otthonosan mozgott a sötétben...
-Nem fázol?- Kérdezte meg a lány hiszen Will csak egy nadrágba volt...
-Nem...Jó meleg a tested- Mosolygott kacéran a fiú mikor kiértetek a barlangból de a lány figyelmét egészen más vonta el...Will és Lia és hegyoldalán álltak ahonnan az egész völgyet belehetett látni. Az égen milliónyi színes csillag ragyogott de ami legjobban tetszett a lánynak az a négy egymás után elhelyezkedő hold volt. A legelső színe ezüst a második arany a harmadik ég kék a negyedik pedig lila volt. Ahogy a völgybe nézett egy erdő került szeme éle az erőben pedig ott volt egy kisebb falu húzódott egy nagyobb dombig ahol egy kastély állt. Mikor Amelia újra felnézett az égre madarak raja repült feléjük, de ezek sem voltak közönségesek  mert tollazatuk kék színben fénylett és világított. Lia próbálta elképzelni a természettett milyen lehet nappal ha este ilyen káprázatos...
- Mondtam, hogy tetszeni fog.- Suttogta a fiú a fülébe.
- Ez...nagyon szép...
- Indulhatunk?
- Ühüm.
Will levitte Ameliát a hegyről majd átvágtak az erdőben megtalálható ösvényen melynek szélén fehér kövek voltak és ahogy a hold fénye rájuk vetült olyan volt mintha világítanának. Amikor kiértek az erdőből egy apró fahídon mentek át amely alatt zöld színű patak csordogált, mikor átértek már kövesút vezettet a kis faluba. Az út fölött kötelek voltak kifeszítve melyekre papír lámpásokat akasztottak amik körül szentjánosbogarak röpködtek. A falu közepén egy hatalmas tér volt minek közepén egy rózsaszín virágú fa állt, Will elmesélte Ameliának, hogy mikor a négy hold pontosan egymásután helyezkedik el fényük a fára vetül aminek következtében a fa virágai szivárványszínben pompáznak. Hirtelen egy lány kezdet futni feléjük arany színű haja legalább dereka végéig ért, szemei pedig türkiz kékek voltak...
- Herceg!
- Herceg?- Nézett Amelia döbbenten Will-re.
- Ki ez a lány?- A lány hangjában megvetés volt mikor Amelia felől érdeklődött.
- Amelia Clovery a nevem!
- Chh...Will herceg miért cipeli ezt a lányt? Tudom! Biztos ez nyavalygott, hogy nem bír járni! Ezt a pofátlanságot, hogy önnel vitesse magát!- Nézett megvetően.
- Marry!-
- Williem herceg sajnálom pofátlanságomat! Kérem tegyen le.
- Lia...
- Tegyen le! Kérem!- Amelia nem várta meg míg leteszik ezért kiugrott Will öléből de ez rossz döntésnek bizonyult mikor a lány bokájába éles fájdalom szökött és térdre esett.
- Lia!
- Ugyan fenség ne törődjön ezzel a közemberrel. Biztos csak színészkedik, hogy az ön közelébe férkőzzön.- Azzal Mary karon ragadta Will és megpróbálta elhúzni onnan de a fiú egy határozott mozdulattal kirántotta karját a lány kezei közül.
- Mary szállj már le rólam! Kinek képzeled magad, hogy megszabod egy hercegnek, hogy mit csinálhat és mit nem?!
- Sajnálom herceg...elragadtattam magam...


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 1
Tegnapi: 2
Heti: 1
Havi: 125
Össz.: 5 483

Látogatottság növelés
Oldal: 6-8 fejezetig
Esrellah történetei - © 2008 - 2024 - fantaziavilaga.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »